Szemle > 2003. 10.

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle

Elektronikus publikáció

VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÉRTŐ TESTÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL

A Jézus születése című rockopera szerzői joga
Tankönyv plágiuma
Filmalkotás jogosulatlan bemutatása közgyűjteményben

A Jézus születése című rockopera szerzői joga

SZJSZT 14/03

A Pest Megyei Bíróság megkeresése

A Pest Megyei Bíróság által feltett kérdések

1. Egy zenei mű megalkotásakor a zeneszerző vagy librettóíró rendeli alá magát a másiknak saját munkája során?

E körben a megyei bíróság kéri, hogy a szakma szokásai szerint adjanak választ e kérdésre.

2. Állapítsa meg, hogy az alperes által csatolt, 11. sorszámú videokazettán található zeneanyag fő motívumaiban mennyiben vethető össze a felperes által csatolt CD, illetőleg a Betlehem csillaga zenei anyagával.

3. Adjanak választ arra a kérdésre, hogy a zenemű megalkotása során arányaiban mennyiben változhatnak meg a szöveg, illetőleg a zenei alkotórészek a főmotívumok elkészítésétől a végleges alkotásig.

4. Foglaljanak állást abban a kérdésben, hogy a Jézus születése eredeti kezdeti és a Betlehem csillaga zenéje és szövege mennyiben vethetők össze. Milyen fő hasonlóságok és különbségek a jellemzőek?

5. A rendelkezésre álló, felperes által véglegesnek tekintett szövegkönyv és az alperesi átdolgozni kívánt példány, valamint a köztes munkapéldányok alapján foglaljanak állást abban a kérdésben, hogy a felperesi szövegkönyv mennyiben volt véglegesnek tekinthető.

6. Adjanak választ arra a kérdésre, hogy az alperes által elkészített zenei anyag, amely lényegét tekintve a 2002. február 12-i magnetofonkazettáról ismerhető meg, hány százalékban tekinthető a felperes által csatolt szövegkönyvhöz igazítva elkészültnek. E körben a felperes állítása az, hogy a zenei anyag közel 90%-ban elkészült.

7. A válaszok megadásánál legyenek figyelemmel a felperes által csatolt Jézus 1.2.3. CD-n tapasztaltakra, és e körben állapítsák meg, hogy a felperesi szöveg az alperes által készített zenei anyaghoz illeszkedik-e.

8. Adjanak választ mindazon további kérdésekre, amelyeket esetlegesen a felek intéznek a Szerzői Jogi Szakértő Testülethez.

Az eljáró tanács válasza

Ad 1.: A mű választása általában a zeneszerző ténykedése. A librettót a zeneszerző elvárásaihoz, kéréseihez szokás igazítani. A librettista a zeneszerző keze alá dolgozik. Tehát a librettista rendeli alá magát a zeneszerzőnek. Kijelenthetjük, hogy ez több évszázados gyakorlat a zenés színházi műfajban.

Ad 2.: A videokazettán Illés Lajos zenéje hallható egy 1998-as kiállítás megnyitóján. Megállapítható tehát, hogy abban az időpontban már megvolt az a téma, amely a "Betlehem csillaga" című Illés Lajos-Utassy József műben (CD) is hallható.

A felperes által csatolt CD - amelyen G. Nagy Ilián-ifj. Csoóri Sándor: "Jézus születése" című folkoperájának zenei anyaga hallható - nem mutat hasonlóságot Illés Lajos videokazettán csatolt zenéjével.

Ad 3.: Zenés színpadi mű az ötlet megszületésétől a végső változat elkészüléséig számos átalakuláson mehet keresztül, amely jelentős változásokat eredményezhet. A változások mértéke csak egy adott mű alkotói folyamatát kronologikusan tükröző dokumentumok alapján lenne vizsgálható. A változtatások arányát azonban még ilyen dokumentáció birtokában sem lehetne számszerűsíteni. Tapasztalataink szerint ilyen fajta teljes dokumentáció - az alkotói munka jellegénél fogva - szinte soha nem áll rendelkezésre.

Ad 4.: Amennyiben a felperes által csatolt "Jézus születése 1, 2, 3" CD jelenti a "Jézus születése" eredeti, kezdeti változatát, abból - tekintettel arra, hogy a hangfelvétel szöveges éneket nem tartalmaz - csak az valószínűsíthető, hogy ez Illés Lajos zenéje, melynek egyes motívumai valóban felhasználásra kerültek Illés Lajos Betlehem csillaga című rockoperájában. Többek között az a motívum is szerepel az utóbbi rockoperában, amely Illés Lajos zenéjeként a kiállítás megnyitóján is hallható a videokazettán. A "Jézus születése" eredeti, kezdeti, ún. demo-szintetizátorváltozatában felismerhetőek Illés Lajos stílusjegyei és egyes dallamai, amelyek a "Betlehem csillagá"-ban már kidolgozott hangszerelésben hallhatóak.

Ad 5.: Több alkotó közreműködése esetében csak az tekinthető végleges változatnak, amelyet mindegyik alkotó annak fogad el. Ami a felperesnek Illés Lajos zeneszerzővel folytatott közös munkáját illeti, az eljáró tanács álláspontja szerint egyik szövegkönyvváltozat sem tekinthető véglegesnek. A köztes munkapéldányok is azt bizonyítják, hogy nincs olyan végleges változat, amelyet a szerzőtársak egybehangzóan annak tekintettek volna.

Ad 6-7.: Mivel a 2002. február 12-én csatolt magnetofonkazettán és a "Jézus 1, 2, 3," CD-n szintetizátorral készített, szöveg nélküli zene hallható, amely nem jelzi egzakt módon, hogy melyik szólam jelképezi az éneket, mikor, milyen hosszúságban és melyik szövegrészt kellene énekelni, az eljáró tanácsnak nem áll módjában megállapítani, hogy ez a zene a felperes szövegkönyvéhez igazítva készült-e egyáltalán. Ily módon az eljáró tanácsnak százalékos arányt sem áll módjában megállapítani.

Tankönyv plágiuma

SZJSZT 22/03

A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. megkeresése

A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. által feltett kérdések

1. Szerzői jogsértésnek számít-e, ha a korábban kiadott és párhuzamosan használt (azonos célú, ugyanannak a korosztálynak szóló) tankönyvekből 50%-ot lényegesen meghaladó arányú más könyvekből való átvétel történik?

2. Szerzői jogsértésnek számít-e, ha a pedagógiailag (tantervileg) indokoltnál és az általános korlátnál lényegesen magasabb arányú tankönyvből való átvétel történik?

3. Szerzői jogsértésnek számít-e, ha egy-egy szerzőtől 30-40 jellemző szemelvényt vesz át egy könyv? (Nem számít szerzői jogsértésnek, ha például a Betűfaló című 70 oldalas könyv egyetlen szerzőtől 34 szemelvényt vesz át?)

4. Szerzői jogsértésnek számít-e, ha egy tankönyv nemcsak az irodalmi műveket, hanem az illusztrációk ötletét, sőt kivitelezését is "kopírozza"?

5. Szerzői jogértésnek számít-e, ha egy tankönyv nemcsak a feladatok típusát, hanem konkrét megfogalmazását is "egy az egyben" átveszi?

6. Szerzői jogsértésnek számít-e, ha 50%-ot lényegesen meghaladó mértékű átvétel esetén sem történik hivatkozás azok forrásaira?

7. Károsítja-e a kiadók érdekeit a szerzőkkel és tankönyvükkel kapcsolatos jogsértés? (Melyek azok a jogszabályok, keretek, amelyekre a kiadói érdeksérelem alapozható?)

Az eljáró tanács válasza

A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. által feltett kérdésekre, a Szerzői Jogi Szakértő Testület eljáró tanácsa szakvéleményét az alábbiakban terjeszti elő.

I.

1. Az átvétel, mint a szabad felhasználás egyik esete, a régi és az új Szjt.-ben is azonos módon került szabályozásra, így tehát az eljáró tanácsnak álláspontja kialakításánál nem kellett vizsgálnia az egyes megjelenések idején hatályos Szjt. rendelkezéseit, azaz az egyes megjelenések időpontjának ebből a szempontból nincs jelentősége.

2. A tanulmányok által vizsgált tankönyvek mindegyike olyan, a jelenleg hatályos Szjt. 7. § (1)-(2) bekezdései szerinti gyűjteményes mű, amelyben a szerzői védelem lényegében az anyag szerkezetében, felépítésében megnyilvánuló szerkesztői elképzelés egyéni eredetiségéhez kapcsolódik; azaz a művek összeállításában, illetve kiválasztásában, sorrendjében, valamint az egyes szemelvényekhez fűzhető feladatok elrendezésében nyilvánul meg.

Az Szjt. 7. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a gyűjteményre vonatkozó szerzői jogi védelem független a gyűjtemény tartalmi elemeitől, ami egyúttal azt is jelenti, hogy azonos tartalmi elemekből is lehet eltérő szerkesztési elvek mentén külön-külön önálló védelem alatt álló gyűjteményt létrehozni.

3. A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. az X.Y. kiadó kiadványait abból a szempontból vizsgálta, hogy azok, a gyűjteményben megjelent művek összességét tekintve, hány százalékban tartalmaznak anyagot a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. kiadványaiban - illetőleg két másik szerző, Schmidt Egon és Mosonyi Aliz - megjelent műve(i)kből.

A fentiekben kifejtett véleményből következően önmagában tehát nem tekinthető a szerkesztőt megillető szerzői jogok megsértésének, ha a gyűjteményes műben szereplő műveket vagy szerzői jogi védelem alatt nem álló egyéb tartalmat más válogatás is tartalmaz, vagyis párhuzamosan is szerepelhetnek ugyanazon művek más-más elvek alapján szerkesztett gyűjteményben.

Az összefoglaló [mely tankönyvekből (szerzőktől) származnak az X.Y. kiadó...] 3., 3.1. és 3.2. pontjai - amely nem csak az X.Y. kiadó, hanem általában tankönyvekbe más tankönyvből való szövegek átvételének százalékos arányait elemzi - is utalnak a párhuzamosan használt olvasókönyvekben a szemelvények átvételére, azok mértékére. Tényként is rögzítve különösen az általános iskola első két osztályában használt olvasókönyvekben a szövegátvételek előfordulását.

4. Önmagában tehát nem az olvasókönyvben (gyűjteményben) szereplő, más könyvekből átvett művek, feladatok száma vagy aránya alapján, hanem még az azonos vagy nagyon hasonló szerkezeti felépítés miatt állapítható meg a szerkesztőt megillető szerzői jog megsértése.

Itt kell megjegyezni, hogy az X.Y. kiadó kiadványainak származására, eredetére vonatkozó elemzések egyike sem tért ki a vizsgált tankönyvek szerkezetére, az abban szereplő egyes témákra, amelyekhez az irodalmi művek kapcsolódnak. Ilyen összeállítás nem állt az eljáró tanács rendelkezésére, és a kiadványok hiányában erről közvetlen módon sem szerezhetett tapasztalatot.

II.

1. Az előző pontokban kifejtettek értelmében, az X.Y. kiadó 1993 és 2002 között megjelentetett Első olvasókönyvem, Betűfaló, Hétszínvarázs (1. osztály) és Hétszínvarázs (2. osztály) című kiadványai az Szjt. 7. § (1) és (2) bekezdése szerint minősülnek gyűjteményes műnek. Ezekben szerepelnek: szerzői védelem alatt álló versek, versrészletek, elbeszélések, illetve azok részletei, már nem védett irodalmi művek, azok részletei és szerzői jogi védelem alatt nem álló folklór alkotások (népmese, mondóka, találós kérdés), valamint az olvasmányokhoz kapcsolódó kérdések, feladatok és képes illusztrációk. Ez utóbbiak közül a feladatok (kérdések) az Szjt. 1. § (6) bekezdése értelmében nem állnak szerzői jogi védelem alatt, míg az illusztráció az Szjt. 1. § (2) bekezdésének h) pontja szerint szerzői jogi alkotásként védelemre tarthat igényt azzal a megjegyzéssel, hogy az illusztráció ötlete nem tárgya a szerzői jogi védelemnek [Szjt. 1. § (6) bekezdés].

2. Az Szjt. 34. §-ának (2) bekezdése - szabad felhasználásként - szabályozza a már nyilvánosságra hozott irodalmi mű részletének vagy kisebb terjedelmű műnek iskolai, oktatási célra történő átvételét, ha a forrást és az ott feltüntetett szerzőt megjelölik.

Az Szjt. 34. § (3) bekezdésének értelmében az átvételhez nem kell engedélyt kérni, amennyiben az átvevő művet az irányadó jogszabályok szerint tankönyvvé nyilvánítják és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik. Az átvétel esetében is érvényesülnie kell azonban a szabad felhasználásra vonatkozó általános előfeltételeknek, amelyeket az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdései rögzítenek. Ezek szerint a szabad felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekét, nem lehet tisztességtelen, nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra, továbbá nem lehet a szabad felhasználásra vonatkozó szabályokat kiterjesztően értelmezni.

A vizsgált tankönyvek esetében az átvétel tehát akkor jogszerű, ha

A) megfelel a törvényben meghatározott iskolai célnak, az átvevő mű tankkönyvvé nyilvánítása megtörtént;

B) az átvétel terjedelme az oktatási, pedagógiai célhoz igazodik;

C) az átvevő mű feltünteti az átvétel forrását és a szerző nevét;

D) nem sérelmes a mű rendes felhasználására és nem sérti indokolatlanul a szerző jogos érdekeit.

3. A fenti feltételek közül az A) pont alatti a rendelkezésre álló adatok szerint megvalósult. A B) pont szerinti terjedelemre vonatkozóan az eljáró tanács utal arra a kialakult kiadói gyakorlatra, amely szerint az átvétel terjedelmét illetően nincs írott általános szabály, azt az iskolai oktatási cél eléréséhez minimálisan szükséges mennyiség határozza meg.¹ E megállapításból, valamint az Szjt. 34. § (2) bekezdésének összevetéséből arra következtethetünk, hogy az átvétel terjedelmi korlátja az egyes művekre és nem az egy-egy kiadványba átvett művek számára vonatkozik.

A C) pont alatti feltétel (az átvétel forrásának megnevezése) gyakorlatilag a tanulmányban szereplő tankönyvek egyikében sem valósult meg teljes egészében, legalábbis az eljáró tanács rendelkezésére álló adatok alapján.

A D) pont alatti feltétel megvalósulása tekintetében az Szjt.-nek az átvételt szabályozó 34. §-ának a (2) bekezdéséhez fűzött magyarázata szerint "a 33. § (2) bekezdéséből az is következik, hogy eleve oktatási, ismeretterjesztési célból készült művekből nem lehet szabadon átvenni, mert ez az eredeti mű beszerzését helyettesítené."¹

Az Szjt. magyarázatának a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. által készített tanulmányban is idézett fenti megállapítása értelmében egyetlen, eleve tankönyv céljára készült műből, így a Tankönyvkiadó által kiadott tankönyvekbe se lehetne szabadon átvenni.

Az értelmezés következetes alkalmazása gyakorlati nehézségeket jelentene a feladatgyűjtemények, iskolai olvasókönyvek, szöveggyűjtemények kiadásában. Az ezekből történő átvétel ugyanis az esetek túlnyomó részében a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. tanulmányában leírtak szerint elkerülhetetlen. Újabb tankönyvek megjelenésével (az azonos korcsoport számára készülő tankönyvválaszték növekedésével) az azonos tantervi követelmények miatt nyilvánvalóan növekedni fog az azonos művek aránya.

Összefoglalva: nem az azonos művek száma, vagy az átvétel mennyisége, hanem a szerkezetben, a koncepcióban is megnyilvánuló azonosság alapítja meg a szerzői jogsértést. Az átvétel jogszabályban rögzített feltétele a forrás megjelölése, ennek elmaradása sérti az eredeti mű szerzőjének szerzői jogait, függetlenül az átvett művek mennyiségétől. A jogszerűtlen, indokolatlan mértékű átvétel sérelmes lehet mind a szerző, mind a kiadó számára, mert sértheti a mű rendes felhasználását. A kiadót és szerzőt ért érdeksérelem, elmaradt anyagi haszon nagyságának a kiszámítása nehézségekkel járhat, mert összegszerűen ki kell mutatni az elmaradt bevételt, és bizonyítani kell az összefüggést a jogsértő átvétel és az ezzel okozott bevételkiesés között. Az ilyen jellegű igények érvényesítésére a szerzői jogi törvényen és a Polgári Törvénykönyvön túlmenően a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó rendelkezések lehetnek irányadók.

Filmalkotás jogosulatlan bemutatása közgyűjteményben

SZJSZT 23/03

A Fővárosi Bíróság megkeresése

A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések

1. Állapítsa meg a szakértő arról a filmanyagról, amely 23 percnyi, hogy az önálló eredeti filmalkotásnak tekinthető-e, amely egyben a nyilvánosságra hozatalhoz kész anyag egyben, s amely mint önálló mű szerzői jogi védelmet élvez-e?

2. Amennyiben igen, állapítsa meg a szakértő, hogy a Néprajzi Múzeumban tartott kiállítás ideje alatt vetített filmösszeállításban a kérdéses filmanyagból származó részlet a mű épségének sérelme nélkül került-e felhasználásra, állapítsa meg, hogy a kiállításon vetített filmrészlet a teljes filmanyag egészét is tekintve önálló, bár rövid filmanyagnak minősül-e, és ez az önállósága felismerhető volt-e a látogatók számára.

3. Állapítsa meg a szakértő, hogy a kiállításon vetített filmanyag kísérőzenéje a teljes filmanyaggal, illetőleg a perbeli filmrészlettel összhangban álló volt-e, elősegítette-e a filmösszeállítás mondanivalójának megismerését, vagy attól idegen kísérőzene volt?

4. Állapítsa meg a szakértő azt is, hogy ha a 23 percnyi filmanyag még nem volt teljesen kész, egész, önálló bemutatásra alkalmas filmalkotás, milyen mozzanatok lettek volna még ahhoz szükségesek, hogy egy önálló filmalkotásként is bemutatható legyen a filmanyag?

5. Állapítsa meg a szakértő, hogy a teljes filmanyag egymással összefüggő cselekménysort ábrázol-e, dokumentumfilmnek vagy dokumentumfilm alapjának tekinthető-e, avagy egyes filmkockák vagy azok összefüggő részei képezhették volna a későbbi felhasználás tárgyát attól függően, hogy milyen jellegű filmalkotásnál kívánták volna felhasználni?

A felperes jogi képviselője által a Szerzői Jogi Szakértő Testülethez beterjesztett kiegészítő kérdések

1. Állapítsa meg a tisztelt szakértő testület, hogy a Rosner Géza által készített filmek Néprajzi Múzeumban történt vetítése szabad felhasználásnak minősült-e?

2. Állapítsa meg a tisztelt szakértő testület, hogy a filmek vetítése során a Néprajzi Múzeum megsértette-e a szerzőnek a neve feltüntetéséhez való személyhez fűződő jogát?

3. Állapítsa meg a tisztelt szakértő testület, hogy a filmalkotáshoz a szerzői jogosult engedélye nélkül történő zenetársítás jogszerűségének megítélésénél van-e jelentősége annak, hogy a zene összhangban álló-e a filmmel?

4. Állapítsa meg a tisztelt szakértő testület, hogy a Néprajzi Múzeum megsértette-e a szerzőnek a mű nyilvánosságra hozatalához való személyhez fűződő jogát?

5. Állapítsa meg a tisztelt szakértő testület, hogy annak eldöntésénél, hogy valamely film önálló, szerzői jogi védelemben részesülő alkotás-e, kell-e vizsgálni a film műfaji hovatartozását, illetve azt, hogy a film befejezett, nyilvánosságra hozatalra alkalmas-e? Tekintetbe kell-e venni a fenti kérdés megítélésénél azt, hogy a film önállósága felismerhető volt-e a múzeum látogatói számára?

Az eljáró tanács válasza a Fővárosi Bíráság által feltett kérdésekre

Ad 1.: Az eljáró tanács véleménye szerint a rendelkezésre bocsátott "eredeti film" nem befejezett alkotás, hanem a valóság lefilmezése. Ugyanakkor alkalmas lenne sokféle, esetleg egymástól eltérő értelmezés kifejtésére is. Alapanyag, amely azonban kétségkívül egyedi, megismételhetetlen mozgóképes anyag, amelynek szerzője van: a kamerát tartó-mozgató személy, aki az általa kiválasztott tárgy, képkivágás, mozgás segítségével egyedi mozgóképet hozott létre. Ugyanakkor jelenlegi formájában semmiképpen sem lenne alkalmas önálló - film, tévé - terjesztésre, bemutatásra.

Egyebekben az eljáró tanács alapjaiban fenntartja és megismétli az ugyanebben az ügyben, a Budapesti Rendőr-főkapitányság V. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának adott szakvéleményének (SZJSZT 39/00) kiegészítésében - hasonló kérdésre - adott véleményét:

Egy szerzői mű - ezen belül egy filmalkotás - szerzői jogi védelmének kritériuma az, hogy az irodalom, a tudomány és a művészet körébe tartozzon és a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleget hordozzon [Szjt. 1. § (2), (3) bekezdései]. A szerzői jogi védelem, vagyis a személyhez fűződő és a vagyoni jogok összessége a mű megalkotásának pillanatától kezdve megilleti a szerzőt. Ebből is következően a szerzői jogi védelem megalapozásának, meglétének nem feltétele a mű hossza, illetve az, hogy a mű (esetünkben Rosner Géza ismeretterjesztő filmjei) főcímet, "vége" főcímet és stáblistát tartalmazzon. A szerzői mű minőséget az sem "gyengíti" vagy korlátozza, ha az alkotás - adott esetben - műcímmel sem rendelkezik.

Sem az új Szjt., sem a régi szerzői jogi törvény (1969. évi III. tv.) nem tartalmazott a filmalkotás (film) szerzői jogi védelmének megállapítására nézve további, speciális feltételeket. A korábbi törvényi szabályozás magát a film fogalmát sem határozta meg. Az új Szjt. 64. §-ának (1) bekezdése pedig a következőképpen fogalmaz: "Filmalkotás az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a filmszínházi vetítésre készült játékfilm, a televíziós film, a reklám- és a dokumentumfilm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő film."

Az eljáró tanács álláspontja szerint Rosner Géza alkotása egyértelműen megfelel ezeknek, valamint az Szjt. 1. §-ában meghatározott kritériumoknak, tehát a 23 perces "anyag" önálló műnek tekinthető, amely szerzői jogi védelmet élvez. Hozzá kell tenni, hogy a szerzői mű védelmének feltételeként az egyéni és eredeti jelleg viszonylag alacsony védelmi küszöböt jelent. Különösen a képzőművészetben, de egyéb alkalmazott művészetekben is (pl. szöveges reklám) igen szűk az a határ, ami a banális, nyilvánvaló kifejezésmódot a műalkotástól elválasztja. Nincsen objektív mérce arra nézve, hogy mikor kész egy mű művészi szempontból a nyilvánosságra hozatalra. Egy szerző dönthet úgy is, hogy vázlatot, műrészletet hoz nyilvánosságra.

Ad 2.: A vetített filmanyag világosan elválik a többitől: az utána következő Nanuk című filmnek van főcíme. Szakmai értelemben nem értelmezhető kész filmnek, bár a szerzőnek (különösen, ha a szerző és előállító egyazon személy) nyilván jogában áll késznek nyilvánítani. Abból a megközelítésből, hogy a látott "eredeti film" (lásd alább a 3. pont első bekezdésében) az az önálló mű, amelyhez a vetített anyagot hasonlítani kell, azt kell mondani, hogy - a zene különbözőségén túl - nincs eltérés a két változat között.

Nincs jelentősége annak, hogy a kiállításon vetített filmrészlet önállósága felismerhető volt-e a látogatók számára vagy sem. Jelentősége annak van, hogy egy szerzői mű részletének felhasználásához is - ha a felhasználás túlterjeszkedik az idézés [Szjt. 34. § (1) bekezdése] lehetőségén - a jogosult engedélye szükséges.

Ad 3.: Az eljáró tanács véleményét a következő tényekre alapozza. Az eljáró tanács három videoanyagot vizsgált:

• a két film (Inka piac, Jégfesztivál) muszterének rossz minőségű, beavatkozás nélküli átvétele,

• az ún. "eredeti film",

• valamint a kiállításon vetített változata (a kiállítás monitorjáról felvéve), amelyet megelőz egy, a kiállításról készült videofelvétel.

A "musztert" valószínűleg vetítővászonról vették fel, nincs alatta semmiféle hang, benne vannak a "kiállítások", vagyis a felvevőgép egyes ráindulásai közötti leállásoknál keletkező szünetek. Semmi sem különbözteti meg egy amatőr turistaútján készült útifilmjétől.

Az "eredeti film" jó minőségű, professzionális átírás, hangszalagján zene, azonban

a) nincs rajta semmiféle főcím, sem a szerző, sem az előállító és a zeneszerző neve;

b) a hangszalag egy ideig perui népzenei felvételt tartalmaz, később azonban (az 5. perctől) átvált egy régebbi játékfilm zenéjébe, amelyet azután a film végéig következetesen alkalmaz. A film nagy valószínűséggel Peter Greenaway "A rajzoló szerződése" című filmje 1982-ből, a zene Michael Nyman műve. Hallható, hogy a zene egyes "tételei" közötti, a CD-n meglévő szüneteket sem vették ki, bár néhányszor egy-egy zenei elem brutálisan, mindenfajta keverés nélkül átvált egy másikba.

A fentiekből következően feltehetően a jogutód által készített filmváltozat (az ún. "eredeti film") maga is hangosfilm. Az alperes által vetített film szintén hangos változat, de ennek zenei része részben eltér az "eredeti filmtől".

A film zenével való ellátása illetve a hangosfilm zenéjének megváltoztatása az Szjt. 29. §-a szerint "a filmalkotás átdolgozása". Nem változtat ezen az a körülmény, hogy milyen jellegű zenéről van szó.

Ebből következően a szerző jogainak védelmét illetően nincs jelentősége annak, hogy a hozzáillesztett kísérőzene összhangban áll-e a perbeli filmrészlettel, illetve hogy elősegítette-e a filmösszeállítás mondanivalójának megismerését.

Az a különös helyzet állt elő, hogy az "eredeti film" zenei anyaga néprajzi, dokumentum értelemben kevésbé adekvát a képanyaggal, mint a kiállítás ugyancsak "konzerv" zenéje: az utóbbi eredeti perui népzenefelvétel, míg az előbbi - igaz, egy másik filmhez komponált - filmzene.

Ad 4.: Az Szjt. 65. §-ának (1) bekezdése értelmében a filmalkotás akkor befejezett, ha végleges változatát a szerzők és az előállító ilyenként elfogadják. Ezt követően a végleges változatot egyik fél sem változtathatja meg egyoldalúan. Ebben a szakaszban az új Szjt. a filmszakmában eddig is ismert és gyakorolt "utolsó vagy finomra vágás jogát" határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a rendező és az előállító, vagy ha a szerződésben ezt a jogot csak a rendező gyakorolja, akkor ő határozza meg, hogy mi legyen a filmnek az a változata, amely később a mozikban, televízióban stb. látható. (A filmnek nem kizárt, hogy több változata is legyen, pl. az egyes országok cenzurális törvényei miatt vagy a ma oly divatos rendezői változatok következtében.) Az utolsó vágás jogát az előállító és a rendező együtt gyakorolják.

E szabályból és a fentebb ismertetett rendelkezésekből nem következik az, hogy a film az utolsó vágás jogának gyakorlásával, vagyis a rendező és az előállító egyetértésével, megállapodásával véglegesített változat elkészültével válna szerzői jogi védelem alatt álló művé. A korábbi szerzői jogi törvény pedig nem is tartalmazott ilyen szabályt, így 1999. szeptember 1-jét megelőzően nem is volt törvényes lehetőség az "utolsó vágás" jogának gyakorlására, érvényesítésére.

Külön kell jelezni azt, hogy a vizsgálat tárgyát képező ismeretterjesztő (néprajzi) filmeknek feltehetőleg nem volt külön előállítója (producere); azokat Rosner Géza nem "külső" megrendelésre, hanem saját elhatározásból, saját kezdeményezésére forgatta, készítette. Ezáltal ő tekinthető a filmelőállítói vagyoni jogok alanyának is.

Technikai, szakmai értelemben a 23 perces filmanyag nincs kész. Önálló műalkotásként való vetítése nehézségekbe ütközne, mert nincs rajta semmiféle azonosító jelzés, felirat. Ugyanakkor az Szjt. szerint ha az előállító és a rendező késznek nyilvánította, annak kell tekinteni. A kérdés csak az, van-e erre valamilyen bizonyíték? Technikai szempontból a film végleges változatához mindenképpen szükség lenne a következő munkafázisokra:

a) finomra vágás,

b) szövegalámondás vagy felirat,

c) keverés

d) fényelés, standard kópia

e) kópiakészítés videón vagy filmfelnagyítás.

Ad 5.: A szerző jogi védelem szempontjából nem feltétel, hogy a film cselekménysort ábrázoljon. Számos cselekmény, történet nélküli kiváló film is ismeretes. A vizsgált film nem történetet mond el, ilyen értelemben nem ábrázol cselekménysort. Egyébként széles értelemben minden olyan film, amely nem képzeletbeli tárgyú, dokumentumfilmnek mondható. Bármilyen film egészét vagy részletét fel lehet használni további alkotásokhoz, a szerző (jogosult) hozzájárulásával.

Az eljáró tanács válasza a felperes képviselője általfeltett kérdésekre

Ad 1.: Az eljáró tanács ennél a kérdésnél fenntartja a korábbi, SZJSZT 39/00 számú szakvéleményben írtakat:

Az Szjt. lényegét tekintve nem változtatott a szabad felhasználás korábbi (a többször módosított 1969. évi III. törvényben foglalt) alapelvein és törvényi szabályozásán. Eszerint a szabad felhasználás - főszabályként - a felhasználási jog gyakorlásának egyik korlátja, amelynek keretében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye sem szükséges [Szjt. 33. § (1) bekezdése]. A szabad felhasználás általános - minden esetben kötelező - feltételei pedig a következők (ez az ún. "hármas kritériumrendszer"):

• csak már nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon;

• a szabad felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit;

• a szabad felhasználásnak meg kell felelnie a tisztesség követelményeinek és nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

A második és harmadik feltételt szó szerint csak az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett új, 1999. évi LXXVI. tv. tartalmazza, de ez a feljelentés tárgyává tett, 1999. március-szeptember időszakban hatályban volt szerzői jogi törvény, az 1969. évi III. tv. ("régi Szjt.") alapelveiből is következett.

A szerzők és más jogosultak védelmét szolgálja ugyanakkor több - a nemzetközi egyezményekből átvett - szabály (pl. a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések kiterjesztő értelmezésének tilalma). A szabad felhasználás esetköreit az Szjt. kimerítően sorolja fel.

A szabad felhasználás esetkörei a jelenleg hatályos törvényben a következők:

• a mű részletének idézése [Szjt. 34. § (1) bekezdése];

• nyilvánosságra hozott irodalmi mű vagy zenei mű részlete vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű iskolai oktatási célra, valamint tudományos ismeretterjesztés céljára történő átvétele, és az átvevő mű terjesztése szűk körben [Szjt. 34. § (2)-(3) bekezdései];

• magáncélú másolás [Szjt. 35. § (1) bekezdése];

• belső (intézményi) célra történő másolatkészítés [Szjt. 35. § (4) bekezdése];

• papíralapú kiadványok többszörözése iskolai célból [Szjt. 35. § (5) bekezdése];

• a mű ideiglenes többszörözése [Szjt. 35. § (6) bekezdése];

• egyes közérdekű közlemények, illetve nyilvános beszédek átvétele [Szjt. 36. § (1) bekezdése];

• képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti vagy ipari tervezőművészeti alkotás díszletként történő felhasználása a televíziós műsorszolgáltatásban [Szjt. 36. § (2) bekezdése];

• művek - korlátozott mértékű - átvétele a műsorszolgáltató politikai hír-, illetve időszerű műsorszámaiban [Szjt. 36. § (3) bekezdése];

• művek szabad előadása [Szjt. 38. § (1) bekezdése].

A konkrét ügyben - elvben - ez utóbbi szabad felhasználási esetkör jöhetne szóba. Túl azon, hogy ebben az ügyben is teljesülnie kell a fent említett "hármas kritériumrendszernek", a művek szabad előadásának egyebek mellett még külön további törvényi feltétele, hogy az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálhatja, és a közreműködők sem részesülhetnek díjazásban. [Szjt. 38. § (1) és (2) bek.] A múzeumi belépőjegy árusítása egyértelműen jövedelemszerzésnek minősül, ami a szabad felhasználást - mint engedélymentes felhasználást - eleve kizárja.

Végül esetünkben a szabad felhasználásra való hivatkozást kizárja az is, hogy a pénzdíjas múzeumi vetítés nem illeszthető be a szabad előadás egyetlen, az Szjt-ben külön-külön nevesített esetkörébe sem. (Ezek: műkedvelő színházi előadás, iskolai előadás, szociális és időskori gondozás keretében megvalósuló előadás, nemzeti ünnepeken, vallási szertartásokon és egyházi ünnepeken tartott előadások, magáncélú vagy zártkörű előadás.)

Az 1999. szeptember 1. előtti vetítésekre vonatkozó 1969. évi III. tv. elemzése azonos eredményre vezet: a filmvetítésre vonatkozó ottani szabad felhasználási törvényi tényállások - 20. § (1) bek. és 21. § - egyike sem vonatkoztatható a belépődíjas múzeumi vetítésre.

Felmerülhet az a gondolat is, hogy a szóban forgó kiállítás "tudományos ismeretterjesztő" jellege alapján adódna valamilyen "szabad felhasználás". Valójában a "tudományos ismeretterjesztés" mint szabad felhasználási jogcím csak bizonyos művek más művekbe való átvételére jogosít, további előfeltételek teljesülésétől is függően. Ez igaz a régi és az új Szjt.-re is [17. § (2) bek., illetve 34. § (2) bek.]. A múzeumi kiállítás nem átvevő mű, a vetítés, lejátszás nem "átvétel".

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a Néprajzi Múzeumban a "Nemcsak sastoll" című kiállítás keretében felhasználási engedély nélkül történt filmvetítés az előzőleg még nyilvánosságra sem került két film tekintetében (nyilvános előadás) nem tekinthető szabad felhasználásnak.

Ad 2.: Az eljáró tanács rendelkezésére bocsátott dokumentumok áttanulmányozása és a filmek (videokazetták) megtekintése alapján megállapítható, hogy a filmen, illetve az egyéb tájékoztató anyagokon a szerző neve nem került feltüntetésre. Ebből következően megsértették a szerzőnek a neve feltüntetéséhez való személyhez fűződő jogát [régi Szjt. 9. § (1) bekezdése; új Szjt. 12. §-a].

Az eljáró tanács megállapítja, hogy az ún. muszter és az "eredeti film" is a szerző nevének feltüntetése nélkül készült. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a szerző, amennyiben maga készítette volna elő a filmet terjesztésre, azon továbbra is anonim akart maradni.

Ad 3.: Lásd a Fővárosi Bíróság 3. kérdésére adott választ.

Ad 4.: Az eljáró tanács rendelkezésére bocsátott dokumentumok áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a múzeumi vetítéssel összefüggésben a szerző (jogutód) nem gyakorolta a mű nyilvánosságra hozatalához való személyhez fűződő jogát [régi Szjt. 8. § (1) bekezdése; új Szjt. 10. §-a].

Az a körülmény, hogy a filmből egy 3 perces részlet jogszerű televíziós sugárzása megvalósult, nem jelenti azt, hogy ezzel a teljes 23 perc terjedelmű film nyilvánosságra hozatala megtörtént. Nem tekinthető nyilvánosságra hozatali engedélynek a műpéldány tudományos kutatás céljára történő múzeumi letétbe helyezése sem.

Ad 5.: Lásd a Fővárosi Bíróság 4. és 5. kérdéseire adott választ.

Lábjegyzet:

1 A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2000, p. 191.