Szemle - 2002. 06.

NEMZETKÖZI KITEKINTŐ

DR. PALAGYI TIVADAR

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről

---

1. Amerikai Egyesült Államok	9. Japán
2. Andok Közösség	10. Kína
3. Ausztrália	11. Közösségi mintaoltalom
4. Dél-Korea	12. Oroszország
5. Európai Szabadalmi Hivatal	13. Spanyolország
6. Európai Unió	14. Szabadalmi Együttműködési Szedződés
7. Finnország	15. Szingapúr
8. Izland	16. Tajvan

---

1. Amerikai Egyesült Államok

A Szövetségi Kerületi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Talbert Fuel Sys. Patents Co. v. Unocal Corp. ügyben elutasította a Talbert interferencia-eljárás megindítására vonatkozó kérelmét, és megállapította, hogy nem bitorolják a Talbert szabadalmát, amely olyan, csökkentett emissziójú üzemanyagokra vonatkozott, amelyek lényegileg 6-10 szénatomos szénhidrogénekből álltak (vagyis ki voltak belőlük zárva a 4, 5, 11 és 12 szénatomos szénhidrogének), és forráspontjuk 50-174 °C volt. A CAFC egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felső forráspont a 10 szénatomos szénhidrogéneknek felel meg, aminek következtében az igénypont nem vonatkozhat olyan összetételre, amelyben 11 és 12 szénatomos szénhidrogének is vannak (ami azonban a szabadalmat értéktelenné teszi, mert a gyakorlatban használható összetételekben van valamennyi 11 és 12 szénatomos szénhidrogén is). A CAFC megjegyezte, hogy a bejelentő az elővizsgálati eljárás során hangsúlyozta az igényelt hőmérsékletek végső forráspont jellegét, és a felső forráspontot a technika állásától való elhatárolás céljából használta. Emellett a Talbert nem szolgáltatott bizonyítékot annak az érvelésének az alátámasztására sem, hogy a technika állása szerinti megoldás a gyakorlatban nem használható.
A Talbert interferencia-eljárás indítására vonatkozó kérelmét alapvetően azért utasították el, mert igénypontjai különböztek az Unocal igénypontjaitól mind a hőmérséklethatárok, mind az üzemanyag-tulajdonságok területén.

2. Andok Közösség

Az Andok Törvényszék 2001. szeptember 28-i ítéletében a második indikációra vonatkozó találmányokat érvénytelennek minősítette. Egyúttal Perut arra kötelezte, hogy érvénytelenítsen egy korábban nyilvánosságra hozott gyógyászati termék második alkalmazására vonatkozó szabadalmat.
Ez a bírósági ítélet ellentétben áll a TRIPS-egyezmény 27. szakaszában foglaltakkal, ezért az Andok Paktumhoz tartozó országok szakembereit is meglepte.

3. Ausztrália

Az ausztrál szabadalmi törvény újabb módosítása 2002. április 1-jén lépett hatályba. A fontosabb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze.
A korábbi törvény szerint a világon bárhol megjelent publikáció vagy az Ausztráliában történt gyakorlatbavétel tartozott a technika állásához. Most kiterjesztették a technika állását a világon bárhol megjelent publikációkra, és bárhol végzett gyakorlatbavételre. Mind az újdonság, mind a feltalálói tevékenység megítélésénél ezt a kibővített technika állását kell figyelembe venni a 2002. április 1-jén vagy azt követően benyújtott szabadalmi bejelentések esetén, vagyis a 2002. április 1-jén függő bejelentéseket még a korábbi törvénynek megfelelő technika állása alapján bírálják el.
A szabadalmi törvény 7(2) és 7(3) szakaszának módosítása lehetővé teszi a feltalálói tevékenység vizsgálatakor a technika állásához tartozó több dokumentum együttes, vagyis mozaikszerű szemléletét, ha egy szakembertől ésszerűen elvárható, hogy a dokumentumokat kombinálni fogja. Ez a változás is a 2002. április 1-jén vagy azt követően benyújtott bejelentésekre vonatkozik.
A korábbi törvény szerint az Ausztrál Szabadalmi Hivatal a bejelentő javára döntött olyan esetekben, amikor a bejelentés szabadalmazhatósága kétséges volt. A módosított törvény szerint ilyenkor az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala által alkalmazott próbát fogják figyelembe venni, vagyis a következő kérdést fogják feltenni: "Valószínűbb-e, hogy az igénypont szabadalmazható, mint az, hogy nem?". Ezt a gyakorlatot a 2002. április 1-jén vagy azt követően elfogadott bejelentések esetében alkalmazzák, vagyis a 2002. április 1-jén függő bejelentéseket is az új próba szerint bírálják el.
Az új törvény szerint a bejelentőnek közölnie kell az Ausztrál Szabadalmi Hivatallal a párhuzamos külföldi bejelentések kutatása vagy elővizsgálata során feltárt dokumentumokat. Az összes kutatási jelentés másolatát be kell nyújtani, de a dokumentumok másolatát nem. A kutatási eredmények benyújtásának határideje
i) a vizsgálat kérelmezésének határideje;
ii) a kutatás időpontjától számított 6 hónap;
iii) 2003. január 1-je.
Ez az új szabály a 2002. április 1-jén még függő összes bejelentésre vonatkozik.
Az új törvény szerint a bejelentés napja előtt egy éven belül megjelent publikációk nem minősülnek újdonságrontónak.

4. Dél-Korea

A) A Dél-koreai Szabadalmi Hivatal igazgatója, Kwanglim Kim és a Kínai Szabadalmi Hivatal igazgatója, Wang Ching Chan megállapodott a két hivatal igazgatóinak 8. konferenciáján, hogy fokozni fogják a két ország közötti szabadalmi együttműködést, amit a szabadalmi bejelentések számának a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének betudható növekedése indokol.
A két igazgató nem csak abban állapodott meg, hogy fokozni fogják az együttműködést az elővizsgálati eljárásban, hanem az elsőbbségi iratokat is elektronikus úton fogják kicserélni, ha az egyik ország állampolgára nyújt be szabadalmi bejelentést a másik országban.
B) A Dél-koreai Szabadalmi Ügyvivők Egyesülete felkérte a Dél-koreai Szellemi Tulajdon Hivatalt (KIPO), hogy csökkentse a szabadalmi bejelentések elővizsgálatának időtartamát. Az Ügyvivők Egyesülete megállapította, hogy a szabadalmi bejelentések vizsgálatának átlagos időtartama 21,3 hónap, amit a megkérdezettek 97%-a túlságosan hosszúnak tartott. Az egyesület szerint a KIPO nem végez kielégítő munkát a jogvédelem területén. Az Amerikai Egyesült Államokban a szabadalmi bejelentések elővizsgálatának átlagos időtartama 13,6 hónap; az egyesület szerint Dél-Koreában is legalább 15 hónapra kellene csökkenteni ezt az időtartamot.
Az egyesület javasolja, hogy az egy elővizsgálóra évente jutó bejelentések számát a vizsgálat minőségének javítása érdekében csökkentsék 70-re, ami megfelel az Amerikai Egyesült Államokban az egy elővizsgálóra eső bejelentések átlagos számának; az Európai Szabadalmi Hivatal elővizsgálóinak az átlagos évi terhelése ezzel szemben csak 60 bejelentés.
C) A Dél-koreai Iparjogvédelmi Hivatal által közzétett adatok szerint 2000-ben 101 782 szabadalmi bejelentést, 37 120 használatiminta-bejelentést, 33 806 ipariminta-bejelentést és 110 059 védjegybejelentést nyújtottak be, és 34 894 szabadalmat, 41 726 használati mintát, 18 835 ipari mintát és 30 806 védjegyet lajstromoztak.

5. Európai Szabadalmi Hivatal

A) Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) elnöke bejelentette, hogy az ESZH tervezi a szabadalmi igénypontok formájára és tartalmára vonatkozó 29. szabály megváltoztatását, mert egyre nő azoknak a bejelentéseknek a száma, amelyekben feleslegesen sok az igénypont. Ezért a 29. szabály (2) bekezdését úgy szándékoznak módosítani, hogy minden egyes igénypont-kategóriára egyetlen független igénypontot engedélyeznek. Ettől a módosítástól a bejelentések feldolgozásának az egyszerűsödését várják. A szabálymódosítás olyan nemzetközi bejelentések esetén, amelyek egy vagy több igénypontkategóriában több független igénypontot tartalmaznak, kielégítően világos leírás hiányára hivatkozva nem fogják elvégezni a kutatást vagy az elővizsgálatot. Erre tekintettel célszerű a nemzetközi bejelentések igénypontjait úgy megszövegezni, hogy azok egy-egy igénypont-kategóriában csak egy-egy független igénypontot tartalmazzanak.^*
B) Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) egyik Műszaki Fellebbezési Tanácsának T 323/97 sz. ítélete leszögezi, hogy egy "negatív" műszaki jellemző beiktatása egy igénypontba annak érdekében, hogy annak oltalmi körét elhatárolják egy újdonságrontó nyomtatványtól, azaz kizáró szakasz (ún. disclaimer) beiktatása, ami bizonyos kiviteli alakok kizárását eredményezi és nincs alátámasztva a leírás által, sérti az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 123. szakasza (2) bekezdésében foglaltakat, vagyis nem engedhető meg. Az említett bekezdés kimondja, hogy egy európai szabadalmi bejelentést vagy európai szabadalmat nem szabad olyan módon megváltoztatni, hogy tartalma az eredetileg benyújtott szövegezésű bejelentés tartalmánál tágabb legyen.
Az ítélet alapját képező szabadalom esetében a szabadalmas disclaimernek az igénypontba való beiktatásával kizárt az oltalmi körből egy tabletta különleges bevonatára vonatkozó sajátos kiviteli alakot, amely egy újdonságrontóként megnevezett iratban ki volt nyilvánítva.
A Fellebbezési Tanács megállapította, hogy a múltban különleges helyzetekben engedélyezték kizáró szakaszok beiktatását annak érdekében, hogy biztosítsák az igényelt tárgy újdonságát egy újdonságrontóként megnevezett nyomtatványtól való elhatárolás érdekében. Most azonban a tanács úgy döntött, hogy disclaimer beiktatása nem egyeztethető össze a jogbiztonságra, valamint az elsőbbségi jogra, az újdonságra és a feltalálói tevékenységre vonatkozó alapelvekkel. A tanács a véleményét megalapozó ítéletként hivatkozott a Kibővített Fellebbezési Tanács G 2/98 sz. ítéletére. Itt a 87. szakasz (1) bekezdésében előforduló "ugyanaz a találmány" kifejezést egy korábbi bejelentés elsőbbségének igénylésére vonatkozó jog meglétének meghatározására használták, és a Kibővített Fellebbezési Tanács megállapítása szerint ezt a kifejezést szűken kell értelmezni a jogbiztonság elvének megőrzése, a bejelentő és harmadik személyek egyenlő elbánásának elve, valamint az újdonság és feltalálói tevékenység megítélésével kapcsolatos követelmények egyöntetűsége érdekében.
Egy hozzáadott jellemző, így egy kizáró szakasz lényegesen megváltoztathatja a bejelentés által megoldandó műszaki feladat meghatározását, és ezért befolyásolhatja a megoldást. A kizáró szakasz tehát nem csupán az eredeti kinyilvánítás egy részének az oltalmi körből való kizárását jelenti, hanem valójában műszaki hozzájárulást is jelenthet az igényelt tárgy megoldásához, ami azonban a találmányt esetleg egy másik találmánnyá változtathatja. Így egy kizáró szakasz megengedése nincs összhangban a G 2/98 sz. ítéletben foglalt alapelvekkel.
A Műszaki Fellebbezési Tanács ítéletének egy további érvelése szerint egy kizáró szakasz engedélyezését egy további olyan anterioritás miatt sem lehet megengedni, amelyet esetleg később tárnak fel és amely a bejelentés műszaki területén kizárt megvalósítási alaknak megfelelő tulajdonságokat ismertet. Ebben az esetben olyan átfedés keletkezhetne a vonatkozó műszaki területen, amely az eredetileg figyelembe vett műszaki tanításnak megfelelő műszaki feladat újbóli meghatározását tehetné szükségessé. Ennek eredményeként egy korábban megengedhető negatív jellemző megengedhetetlenné válna a műszaki feladat újbóli meghatározása miatt, és ez ellentmondana a jogbiztonság elvének.
Az ítélet végkövetkeztetése szerint nem lehet olyan érvet találni, amely a Kibővített Fellebbezési Tanács G 2/98 sz. ítéletének fényében igazolná a kizáró szakasz utólagos beiktatását engedélyező gyakorlat fenntartását.
Ez az ítélet jelentősen megváltoztathatja a bejelentői gyakorlatot különösen vegyi szabadalmak esetében, ahol a kizáró szakasz mostanáig eszköz volt az újdonság megalapozására egy esetleges korábbi kinyilvánítással szemben. A jövőben az ilyen kizáró szakasz alkalmazása gyakorlatilag többé nem lehetséges.
C) Dr. Ingo Kober, az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) elnöke San Franciscóban az US Bar/EPO együttműködési tanácsának 2001. november 7-én tartott ülésén beszámolt az ESZH fejlődéséről és az Európai Szabadalmi Egyezmény néhány szabályának tervezett módosításáról. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk e beszámoló érdekesebb pontjait.
Továbbra is növekszik a bejelentések száma. 2000-ben az ESZH-nál összesen 143 000 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, ami az előző évhez viszonyítva 16%-os növekedésnek felel meg. 2001 első 9 hónapjában 122 000 bejelentést nyújtottak be, ami az előző év hasonló időszakához képest 15%-os növekedést jelent. Továbbra is nő az euro-PCT bejelentések száma a közvetlen euro-bejelentésekéhez képest; jelenleg az euro-PCT bejelentések az ESZH-nál benyújtott bejelentések 65%-át teszik ki.
A feldolgozatlan bejelentések száma a kutatások vonalán 62 500, amelyek közül 22 500 a feldolgozatlan euro- PCT bejelentésekre esik. A vizsgálati osztályoknál elintézetlen bejelentések száma 63 000.
A túlzott munkateher fényében szükségessé vált rendkívüli intézkedések meghozatala. Ilyen téren elsősorban azt kell megemlíteni, hogy 1999 óta az ESZH közel 1000 új elővizsgálót alkalmazott, és így az elővizsgálók száma kereken 3000, de további 300 elővizsgálót kívánnak felvenni.
Lépéseket tettek annak érdekében, hogy a PCT-bejelentésekkel kapcsolatos munkának jobban meg tudjanak felelni. A PCT 2001 októberében tartott utolsó közgyűlésén módosították a PCT 22. cikkének (1) bekezdését, és 30 hónapra változtatták a nemzeti szakasz megindításának határidejét attól függetlenül, hogy a bejelentő csupán nemzetközi kutatásra tart igényt, vagy pedig a II. szakasznak megfelelően nemzetközi elővizsgálatot is kíván. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 107. szakasza (1) bekezdésének megfelelő változásai 2002. január 2-án lépnek hatályba, ami megóvja az ESZH-t attól, hogy olyan bejelentők számára is végezzen nemzetközi elővizsgálatot, akik csupán azért kérnek ilyen vizsgálatot, hogy "időt vásároljanak".
Emellett az ESZH Igazgatótanácsa megállapodott a PCT Közgyűlésével, hogy korlátozzák azoknak a nemzetközi bejelentéseknek a körét, amelyekkel kapcsolatban az ESZH nemzetközi kutatást végez. Ennek megfelelően az ESZH nem végez kutatást olyan országokból származó nemzetközi bejelentések kapcsán, amelyek nem tagjai az Európai Szabadalmi Egyezménynek, és amelyek saját nemzeti hivatala PCT-hatóságként működik. Az ESZH nem fogja olyan nemzetközi bejelentések nemzetközi kutatását és nemzetközi elővizsgálatát sem elvégezni, amelyek az Amerikai Egyesült Államokból származnak és amelyek tárgya üzleti módszerekre és biotechnológiára vonatkozik. Az ESZH a telekommunikáció területén sem fog nemzetközi elővizsgálatot végezni.
Emellett 2002-ben a PCT-eljárást is áramvonalasítják, és ha a bejelentő nem kér részletes nemzetközi elővizsgálatot, illetve nem módosítja bejelentését, a nemzetközi kutatási jelentés alapján ésszerűsített nemzetközi elővizsgálati jelentést adnak ki.
Az ESZH módosítani kívánja a vizsgálati eljárásra vonatkozó 51. szabályt olyan módon, hogy 2002. július 1-jétől kezdve egyesíteni fogják a jelenlegi 51(4) és 51(6) szabályt, vagyis a bejelentőt tájékozatni fogják az engedélyezni kívánt leírás szövegéről, és egyúttal fel fogják szólítani az engedélyezési illeték befizetésére és az igénypontok fordításának benyújtására.
Az elnök megemlítette, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény 2000. novemberi müncheni diplomáciai konferencián elfogadott módosításainak hatálybalépését 2005 körül várják.
A közösségi szabadalom megalkotása politikai szempontból kiemelt elsőbbséget élvez, és ilyen téren tárgyalások folynak az Európai Bizottság és az Európai Unió tagállamai között. 2000 augusztusában a Bizottság javaslatot publikált a közösségi szabadalom szabályozására. A megvalósításhoz azonban még sok nehéz kérdést meg kell oldani. Az Igazgatótanács 2002 júniusára új diplomáciai konferencia összehívását tervezi annak érdekében, hogy elvégezhessék az Európai Szabadalmi Egyezmény olyan módosításait, amelyek a közösségi szabadalom megvalósításához szükségesek.
Az elnök beszámolt az Európai Szabadalmi Egyezmény tagállamainak 2000 októberében Londonban tartott kormányközi konferenciájáról is. Ennek alapján az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. szakaszának módosításához 10 tagállam járult hozzá. Ez a módosítás azonban csak akkor fog hatályba lépni, amikor legalább 8 állam ratifikálta, de a ratifikáló államok között kell lennie Franciaországnak, Nagy-Britanniának és Németországnak is. Ez a ratifikálás nem várható 3-5 évnél hamarabb, mert arra is szükség van, hogy a ratifikáló államok módosítsák a fordításokra vonatkozó nemzeti törvényüket.
Végül az elnök arra is kitért, hogy az európai szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek intézésének szabályozására létrehozott munkabizottság egy harmadik tervezetet fog megtárgyalni 2001 decemberében. Jelenleg elfogadhatónak látszik egy olyan tervezet, amely nemzetközi összetételű nemzeti bíróságokat kíván elsőfokú regionális bíróságokként felállítani. Ilyen vonatkozásban is számos nehézséget kell még megoldani - fejezte be előadását az ESZH elnöke.

6. Európai Unió

A) 2002. január 17-én az Európai Unió főügyésze, A. G. Jacobs olyan véleményt tett közzé, hogy a Védjegy Irányelv 5(1)(a) szakaszát nem kell úgy értelmezni, hogy az csak olyan jelekre vonatkozik, amelyek teljesen megegyeznek a kérdéses védjegy minden részletével. Az azonossági próba azon alapszik, hogy meg kell határozni, vajon a különbségek olyanok-e, hogy a kérdéses jel annyira hasonló a védjegyhez, hogy biztonsággal lehet összetévesztést feltételezni. Ahhoz, hogy egy jel egy védjeggyel azonosnak legyen tekinthető, Jacobs szerint bármilyen különbség csak "csekély vagy teljesen jelentéktelen" lehet.
A vélemény hátterében az áll, hogy az LTJ Diffusion cégnek ruhákra vonatkozó francia védjegye van a stilizált "Arthur" szóra, és bitorlást indított a SADAS cég ellen, mert az gyermekruhákat hozott forgalomba "Arthur et Félicie" jellel. A SADAS az utóbbi név lajstromozását is kérte, ami ellen az LTJ felszólalt.
A Párizsi Törvényszék (Tribunal de Grande Instance) a következő kérdést intézte az Európai Törvényszékhez (European Court of Justice):
"A 89/104-es Irányelv 5(1)(a) cikke csak azonos reprodukálásra vonatkozik-e, egy védjegyet képező jel vagy jelek elhagyása vagy azokhoz való hozzáadás nélkül, vagy pedig kiterjed:
(1) több jelből álló védjegy megkülönböztető elemének a reprodukálására is?
(2) a védjegyet képező jelek teljes reprodukálására is, ahol új jeleket is hozzáadnak az eredeti jelekhez?"
A kérdés megválaszolása fontos gyakorlati következményekkel jár. Ha az 5(1)(a) szakasz alkalmazható, a védjegytulajdonos jogai önműködően érvényesíthetőkké válnak anélkül, hogy szükség lenne az összetéveszthetőség bizonyítására. Ha azonban egy jelet hasonlónak és nem azonosnak minősítenek, akkor az 5(1)(b) szakasz alkalmazható, amely további vizsgálatot kíván arra vonatkozólag, hogy fennáll-e az összetéveszthetőség valószínűsége.
Az 5(1)(a) szakasz egyértelműen vonatkozik minden részlet abszolút azonosságára. Kérdés azonban, hogy az azonosság jelentését milyen mértékben kell kiterjeszteni a szó szerinti értelmezésen túl? A főügyész visszautalt az 5(1)(a) szakasz mögött álló törvényhozói történetre, és megjegyezte, hogy az lényegileg a fennálló összetéveszthetőség valószínűségének a feltételezésén alapult, aminek a bizonyítása felesleges lenne, amikor mind a védjegy és a jel, mind pedig a termékek azonosak. Ezért úgy gondolta, hogy helyes az azonosság fogalmát úgy értelmezni, hogy az olyan jelekre vonatkozik, amelyek között a különbség "csekély és teljesen jelentéktelen", így azokat elég nehéz megkülönböztetni a kérdéses védjegyektől, és ezért biztonsággal lehet feltételezni, hogy az összetéveszthetőség valószínűsége fennáll.
Bár a tárgyalt kérdés az 5(1)(a) szakaszra korlátozódott, Jacobs főügyész elismerte, hogy a válasz azokra az okokra is vonatkozhat, amelyek alapján egy védjegy lajstromozását a 4(1)(a) szakaszra hivatkozva el lehet utasítani vagy érvénytelennek lehet nyilvánítani. A főügyész azt is jelezte, hogy az "azonos" szónak egyforma a jelentése bitorlás és érvénytelenítés vonatkozásában mind az irányelvben, mind a Közösségi védjegyszabályzatban.
Annak érdekében, hogy meghatározza a választóvonalat aközött, ami minimális vagy jelentéktelen és ami észrevehető vagy jelentős, Jacobs főügyész megállapította, hogy a bíróságnak "az azonosság tekintetében a hasonlóság vonatkozásában vágott utat kell követnie". Ezért célszerű a globális értékelési próbát alkalmazni, amelynek értelmében figyelembe kell venni "a kérdéses védjegyek vagy jelek látható, hallható ... vagy fogalmi vonásait és különösen a megkülönböztető és uralkodó elemeik által az átlagos fogyasztó észlelésében létrehozott átlagos benyomást, feltételezve, hogy az ilyen fogyasztó ésszerűen jól informált, jó megfigyelő és körültekintő, bár gyakran kell egy jel olyan tökéletlen képére támaszkodnia, amelyet észben tartott".
A főügyész óvott attól, hogy ezt a próbát az azonosság fogalmára szűkítsék le, és a hozzáadott anyagot mint "lényegtelen elemet" említette, amely a jelet kíséri.
A globális értékelési próba elvégzése előtt a nemzeti bíróságnak először azt kell azonosítania, amit az átlagos fogyasztó lényeges jelként fog fel. Ezért meg kell határozni, hogy milyen elemeket kell az alperes "önálló eredet-jelétől" eltérőnek tekinteni. A lényegtelen elemeket az átlagos fogyasztó leíró vagy díszítő elemeknek tekinti, és ezeket nem kell számításba venni, amikor a globális értékelő próbát végzik annak meghatározása céljából, hogy a jelet és a védjegyet azonosnak vagy csupán hasonlónak kell-e minősíteni.
Ha a bíróság követi Jacobs főügyésznek az azonossággal kapcsolatos fenti megközelítését, nem lesz tényleges különbség az 5(1) és az 5(2) bitorlási szakaszok próbája között.
B) Az Európai Unió Bizottsága 2002. február 20-án publikálta a "Javaslat a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságára" c. tervezetét, amely egy 2000 októberében a belső piac főigazgatósága által kiadott, a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságát tárgyaló iraton alapszik. Az utóbbi irat kidolgozását egy 1997-ben a közösségi szabadalomra vonatkozó Zöld Könyv (Green Paper) indította el, amely sürgető igénynek minősítette azoknak a látszólagos kétértelműségeknek és annak a jogbizonytalanságnak a kiküszöbölését, amelyek abból eredtek, hogy a tagországok a számítógép-szoftver tárgyú szabadalmakra vonatkozó törvényeket a gyakorlatban eltérő módon alkalmazták. Az Európai Bizottság a számítógépprogramok és az ezzel kapcsolatos iparágak fejlesztését az európai gazdaság szempontjából rendkívül fontosnak minősítette, és a műszaki fejlődés előmozdítása szempontjából alapvetőnek tekintette a szellemi tulajdonjogok tényleges oltalmát az Európai Közösségen belül.
A 2002-es javaslattal kapcsolatban nem állapítható meg egyértelműen, hogy alkalmas a kitűzött célok elérésére, vagyis a kétértelműségek megszüntetésére és biztosabb jogi keretek létesítésére, mert új bizonytalanságokat is okoz. Ennek megértéséhez megkíséreljük összefoglalni a jelenlegi jogi helyzetet és a javaslathoz vezető folyamatot.
Bár a számítógépprogramokat az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 52. szakaszának (2) c) bekezdése kizárja a szabadalmazható találmányok köréből, az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) és a nemzeti szabadalmi hivatalok már több ezer szabadalmat engedélyeztek számítógép vonatkozású találmányokra. A szoftver tárgyú szabadalmak engedélyezését meghatározó törvényes előírások hasonlók ugyan, de különbségek vannak az ESZH Fellebbezési Tanácsainak joggyakorlata és a tagállamok bíróságainak joggyakorlata között.
A 2000 októberében kiadott, fentebb említett irat kidolgozásakor figyelembe vették, hogy a szoftver fejlesztésében érdekelt kis és közepes vállalatok hogyan viszonyulnak a szellemi tulajdon oltalmához, és hogy a számítógép-szoftverre engedélyezett szabadalmak milyen befolyást gyakorolnak az ipar fejlődésére. Azt is figyelembe vették, hogy kívánatos-e az európai törvényeket jobban összhangba hozni az Amerikai Egyesült Államok és Japán törvényeivel.
Ezeknek a megfontolásoknak az eredményeként született a fentebb említett javaslat, amely harmonizálni kívánja a számítógép vonatkozású találmányokat, de egyúttal kerülni szeretné a jogi helyzet hirtelen megváltoztatását. Nem kívánja a szabadalmi oltalmat kiterjeszteni magára a szoftverre, de ugyanakkor nem akarja teljesen kizárni a szabadalmi oltalmat. A helyzet azonban nem maradt változatlan, mert a javasolt oltalom szűkebb az ESZH által jelenleg elfogadott mértéknél.
A javaslat megőrzi az európai szabadalmi jognak azt a jelenlegi sarokkövét, hogy a technika állásához való műszaki hozzájárulás lényeges követelménye a szabadalmazható találmánynak. Ezért a számítógéppel megvalósított szabadalmazható találmánynak olyan hozzájárulást kell nyújtania a technika állásához képest, amely a terület szakembere számára nem kézenfekvő, és emellett több, mint egy számítógépprogram "mint olyan". A javaslatról azért állítható, hogy szűkíti az engedélyezhető oltalom körét, mert 5. szakasza a következőképpen hangzik:
"A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a számítógéppel megvalósított találmány termékként, vagyis programozott számítógépként, programozott számítógép-hálózatként vagy egyéb programozott készülékként legyen igényelhető vagy olyan eljárásként, amelyet ilyen számítógépen, számítógép-hálózaton vagy készüléken szoftver segítségével hajtanak végre."
Az Európai Bizottság úgy gondolja, hogy a javaslat nem tenné lehetővé attól a géptől elkülönített számítógépprogramok szabadalmazását, amelyen a programot futtatni lehet, és úgy véli, hogy ez az ESZH által jelenleg elfogadottól eltérő megközelítés, különösen ha figyelembe vesszük a Műszaki Fellebbezési Tanácsok két olyan ítéletét (T 935/97 és T 1173/97), amelyek kimondják, hogy ha egy számítógépprogram önmagában vagy hordozón (pl. számítógéplemezen) műszaki hatást tud létrehozni számítógépbe betöltve és azon futtatva, az ilyen program önmagában igényelhető, és nem zárható ki a szabadalmazható találmányok köréből. Ezért a fentebb idézett 5. szakasz kizár az ESZH által korábban engedélyezett igénypontokat. Ez befolyásolni fog nemzeti hivatalokat is, így a Német Szabadalmi Hivatalt, ahol a nemzeti bíróságok elfogadták az ESZH által kialakított gyakorlatot, továbbá az Angol Szabadalmi Hivatalt, amely 1999 áprilisában olyan útmutatót adott ki, amelyben bejelenti, hogy gyakorlatát az ESZH- val egyező módon kívánja kialakítani.
A helyzet azonban a gyakorlatban az Európai Bizottság szándékaitól eltérően alakulhat. Úgy tűnik, hogy a Bizottság nem helyezett súlyt annak kidolgozására, hogy hogyan lehetne az 5. szakasszal összhangban engedélyezett igénypontokat érvényesíteni. Így például közvetett bitorlás lehetne egy szoftver szolgáltatása egy engedéllyel nem rendelkező fél által működtetett számítógépen való futtatáshoz, amennyiben a szoftver a találmány lényeges elemére vonatkozó eszköznek lenne tekinthető a találmány gyakorlatbavételéhez. Ilyen szemszögből azt is lehet mondani, hogy a Bizottság az elkülönített szoftverrel szemben létesített szabadalmi oltalmat.
A javaslat bezárja az ajtót az olyan kísérletek előtt is, amelyek harmonizálni kívánják az Európai Közösség, az Egyesült Államok és Japán szabadalmi jogát.
Végezetül megjegyezzük, hogy a javaslatra legkorábban a francia kormány válaszolt, a kis és közepes vállalatok szemszögéből elítélendőnek minősítve azt.

7. Finnország

Előző tájékoztatónkban írtunk az új európai minta-irányelvről. Ennek alapján Finnországban még ebben az évben új mintaoltalmi törvény kibocsátását tervezik.
A Finn Szabadalmi Hivatal már most az új törvény szellemében értelmezi az alkatrészekre vonatkozó oltalom követelményeit, vagyis a minta alkotórészeire is engedélyez oltalmat, ha ezek a részek egy bonyolultabb termék rendes használata során láthatóak maradnak.
Az új mintatörvény 12 hónap türelmi időt fog bevezetni, vagyis a mintaoltalom kérelmezője a bejelentés benyújtását megelőző 12 hónapon belül nyilvánosságra hozhatja és forgalmazhatja a lajstromozni kívánt mintát anélkül, hogy az elveszítené újdonságát. A minta nyilvánosságra hozatala azonban nem nyújt semmiféle oltalmat, vagyis továbbra is az első bejelentő lesz jogosult a törvényes mintaoltalomra, feltéve, hogy mintája új, és egyéni jelleggel bír.
Nem lesz oltalmazható az olyan minta, amelynek megjelenése műszaki funkciójából következik.
Az új mintatörvény nem tesz különbséget termékminták és díszítőminták között.
A mintaoltalom időtartama továbbra is 5 év lesz, amely azonban négy alkalommal lesz 5-5 évvel, vagyis összesen 25 évre meghosszabbítható.

8. Izland

2002. január 1-jén lépett hatályba Izlandon a szabadalmi törvény módosítása, amely eltörli a szabadalmi bejelentések izlandi nyelvre való fordításának kötelezettségét. Ettől az időponttól kezdve csak az igénypontokat és a kivonatot kell benyújtani izlandi nyelven mind nemzeti bejelentések benyújtása, mind PCT-bejelentések nemzeti szakaszának megindítása esetén. Maga a leírás izlandi vagy angol nyelvű lehet.
A törvénymódosítás fő célja az izlandi szabadalmazás költségeinek jelentős csökkentése külföldi bejelentők számára.

9. Japán

A japán Kereskedelmi és Ipari Minisztériumnak a szabadalmi és védjegytörvény módosítására kidolgozott törvénytervezetét a minisztertanács 2002. február 19-én hagyta jóvá és megfontolás céljából továbbította a Parlamentnek. Az új törvény lehetővé fogja tenni, hogy a PCT 22. szakasza (1) bekezdésének 2002. április 1-jén hatályba lépett módosítása alapján ne kelljen kérni a nemzetközi bejelentések ideiglenes előzetes vizsgálatát az elsőbbség napjától számított 19 hónapon belül. Várható, hogy a módosított szabadalmi törvény 2002 őszén lép hatályba, aminek eredményeként Japánban is nemzetközi elővizsgálati kérelem benyújtása nélkül lehet majd 30 hónapon belül megindítani a nemzeti szakaszt.
A törvénytervezet szigorítja a kinyilvánítási kötelezettséget. A jelenleg hatályos törvény szerint a bejelentőnek meg kell adnia, ha lehetséges, a szabadalmaztatni kívánt találmánnyal kapcsolatos dokumentumok bibliográfiai adatait. A törvénytervezet szerint az ilyen nyilatkozat kötelező lesz, és ha a bejelentő a bejelentés leírásában nem említ a technika állásához tartozó irodalmi helyet, az elővizsgáló kérheti a dokumentumok adatainak közlését. Ha a bejelentő nem tesz eleget ennek a felhívásnak, az elővizsgáló elutasíthatja a bejelentést. Annak érdekében, hogy az új szabályozás ne növelje a kinyilvánítási kötelezettség lehetséges megszegése miatt keletkező vitás ügyek számát, a tervezet szerint a kinyilvánítási kötelezettség elmulasztása miatt kiadott elutasító végzések ellen nem lehet fellebbezést benyújtani.
A törvénytervezet kimondja, hogy a számítógépprogramok oltalmazhatók, és hogy az oltalom kiterjed a számítógépprogramoknak a számítógéphálózaton át történő szétosztására is. Ennek megfelelően a találmányok gyakorlatbavételére vonatkozó előírást is módosítani fogják.
A PCT-előírásokkal összhangban a leírást és az igénypontokat külön iratként fogják kezelni, ami egyúttal meg fogja könnyíteni a papírdokumentumok átalakítását elektronikus adatokká.

10. Kína

A) Kína korábbi kereskedelmi minisztere, Wu Yi tárgyalásokat folytatott az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi miniszterével, Don Evans-szel, aki felhívta kínai partnerének figyelmét arra, hogy szigorúbb intézkedéseket kellene foganatosítaniuk a szabadalmi, védjegy- és szerzői jogi oltalom területén. "Javasoljuk a szigorúbb jogérvényesítést és a keményebb büntetéseket" mondta Evans egy sajtókonferencián, majd hozzátette: "Bár Kína felismerte, hogy a kalózkodás elleni küzdelem alapvetően következik a kereskedelmi világszervezeti tagságból, ez nyilvánvalóan súlyos probléma, amire továbbra is figyelni fogunk".
Amerikai ipari körök becslése szerint a nyugati országok üzleti vesztesége a kínai hamisítások miatt évente 16 milliárd USD nagyságrendű.
Evans megígérte, hogy műszaki segítséget fog nyújtani a kínai reformintézkedésekhez, és havonként egyszer egy főtisztviselőt küld az előrehaladás ellenőrzésére.
Evans és 15 amerikai vezető üzletember április 23-án találkozott mind a kínai elnökkel, mind a kereskedelmi miniszterrel.
B) 2001-ben Kínában 63 216 szabadalmi, 79 723 használati minta és 60 647 mintabejelentést nyújtottak be, ami a kínai elnevezéseket alapul véve - Kínában ugyanis mind a három a szabadalmi bejelentések kategóriájába tartozik - összesen 203 586 szabadalmi bejelentésnek felel meg. Ez az előző évhez képest 19,3 %-os növekedést jelent.

11. Közösségi mintaoltalom

Előző tájékoztatónkban már írtunk az európai minta-irányelvről. Ezzel összefüggésben, az erről szóló rendelet alapján 2003. január 1-jétől kezdve valószínűleg hatályba lép a lajstromozás révén megszerezhető mintaoltalom az Európai Közösség (EK) országaiban. Ilyen mintaoltalmat az alicantei Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (Office for Harmonisation of the Internal Market, OHIM) lehet majd lajstromoztatni, aminek révén az EK valamennyi tagországában hatályos mintaoltalmat lehet majd szerezni. Ezzel párhuzamosan továbbra is kérni lehet majd nemzeti mintalajstromozásokat.
Mind közösségi, mind nem közösségi országok tagjai igényelhetnek majd közösségi mintaoltalmat a termékek bármilyen fajtájára, kivéve olyan termékeket vagy termékek olyan részeit, amelyeket a végtermék összeállítása vagy használatbavétele után kívülről nem lehet látni.
Számítógép-szoftverre nem lesz igényelhető közösségi mintaoltalom.
Lajstromozás nélkül fognak engedélyezni 3 évre közösségi mintaoltalmat olyan termékekre, amelyeket 2002. március 6-a után hoznak nyilvánosságra, feltéve, hogy a védeni kívánt termék kielégíti az újdonság és a megkülönböztető jelleg követelményét. A lajstromozatlan mintaoltalom önműködően létrejön azzal az időponttal, amikor a terméket a Közös Piacon először bemutatják.
A lajstromozott minta oltalmi ideje 5 év lesz, amelyet négy alkalommal további 5-5 évvel, vagyis összesen 25 évre meg lehet hosszabbítani. A lajstromozatlan minta 3 éves oltalmi idejével szemben a lajstromozott minta tehát lényegesen hosszabb oltalmi időt biztosít.

12. Oroszország

2001. december 31-én publikálták a közigazgatási vétségekre vonatkozó új törvényt, amely 2002. július 1-jén lép hatályba, és nem csupán közigazgatási rendelkezéseket tartalmaz, hanem a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos vonatkozásai is vannak. Így az új törvény 14.10 szakasza a védjegyek, szolgáltatási védjegyek és eredetmegjelölések (a továbbiakban: védjegyek) törvénytelen használatával, míg a 14.3 szakasz a hirdetési törvény rendelkezéseinek megszegésével - ideértve a védjegybitorlásokat is - kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz.
Az új törvény hatálybalépése után mind az egyének, mind a jogi személyek közigazgatási felelősséggel tartoznak majd mások védjegyeinek törvénytelen használatáért. Ennek megfelelően a törvény 14.10 szakasza a mások védjegyének, szolgáltatási védjegyének vagy eredetmegjelölésének a törvénytelen használatát minősíti közigazgatási vétségnek, de nem határozza meg a "törvénytelen használat" kifejezés jelentését. Az új törvény végrehajtási utasítása azonban hivatkozik az 1992. szeptember 23-i régi védjegytörvényre, amelynek 4. szakasza kimondja, hogy a védjegytulajdonosnak kizárólagos joga van a védjegy használatára és arra, hogy ettől másokat eltiltson. A régi védjegytörvény 4.2 szakasza felsorolja azokat a cselekményeket, amelyek a védjegytulajdonos jogainak bitorlását jelentik. Így bitorlásnak minősül egy védjegy, az ilyen védjegyet viselő termék vagy ahhoz megtévesztően hasonló megjelölés gyártása, használata, importálása, eladásra való felkínálása, eladása vagy egyéb kereskedelmi használata vagy ilyen célra való tárolása.
Az új törvény jobban megközelíti a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó nemzetközi szabályozás általánosan elismert elveit, mert lehetővé teszi a törvénytelenül használt védjegyet viselő tárgyak lefoglalását is; a hatályos törvény ugyanis csak a jogtalanul használt védjegynek vagy megjelölésnek az árukról vagy azok csomagolásáról való eltávolítását írja elő.

13. Spanyolország

2001. decemberi tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy a Kongresszus által elfogadott védjegytörvény tervezetét a Szenátusnak továbbították. Most arról kaptunk tájékoztatást, hogy 2001. december 7-én jóváhagyták az új védjegytörvényt, amelyet a kormány a Parlament elé terjesztett.
Az új törvény 2002. július 31-én lép hatályba, és hatályon kívül helyezi az 1988. évi védjegytörvényt.
Az új törvény a védjegyet olyan jelként határozza meg, amely grafikusan ábrázolható, és alkalmas egy vállalat áruinak vagy szolgáltatásainak a megkülönböztetésére más vállalatokéitól. Ez a tág meghatározás lehetővé teszi, hogy erősen eltérő jelek legyenek védjegyként lajstromozhatók, például szavak, képek, betűk, számok, háromdimenziós alakzatok (csomagolások) és hangjelek is.
A védjegylajstromozás oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 10 év, amely további 10-10 évvel korlátlanul meghosszabbítható. Ilyen vonatkozásban az új törvény változást jelent, mert nem teszi szükségessé a használatot igazoló, közjegyzőileg hitelesített bizonylat benyújtását, amit az 1988. évi törvény még a megújítás feltételeként írt elő.
Az új törvényben lefektetett legfontosabb alapelvek egyike, hogy védjegyjogot lajstromozással lehet szerezni. Ebből következik, hogy egy védjegy kapcsán indított bármilyen művelet alapja a Spanyol Szabadalmi és Védjegy Hivatalnál történő korábbi lajstromozás.
A törvény lehetővé teszi, hogy iparjogvédelmi bejelentéseket be lehessen nyújtani minden autonóm közösségnél (kivéve Ceuta-t és Melilla-t). Ugyanakkor a törvény előírja, hogy minden bejelentést szabadalmi ügyvivőkön keresztül kell benyújtani.
Lényeges változást jelent, hogy az új törvény bevezette a több áruosztályos rendszert. Mostanáig egy védjegybejelentésben csak egy áruosztályt lehetett igényelni. 2002. július 31-étől kezdve egy bejelentésben több nemzetközi áruosztály is igényelhető; a bejelentési illetéket az áruosztályok számának függvényében kell kiszámítani.
Az új törvény szerint a Spanyol Szabadalmi és Védjegyhivatal nem lesz jogosult hivatalból elutasítani egy védjegybejelentést azon az alapon, hogy fennáll az összetévesztés veszélye egy olyan korábbi védjeggyel, amelyet maga a hivatal jelöl meg; ehelyett a korábbi védjegy tulajdonosának kell majd felszólalnia az új bejelentés ellen. Itt az új törvény a relatív lajstromozásgátló okok hivatalos vizsgálatát egy olyan eljárással helyettesíti, ahol a hivatal a korábbi védjegyek tulajdonosaival közli egy új védjegybejelentés benyújtását, aminek révén lehetőség van az új védjegy lajstromozása elleni felszólalásra. Ilyen vonatkozásban az új törvény a közösségi védjegy szabályozását vette alapul, amely szerint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) szintén értesíti azoknak a közösségi védjegyeknek a tulajdonosait, akiket hátrányosan érinthetnek későbbi védjegybejelentések.
A védjegylajstromozási eljárás első lépése a lajstromozási kérelem benyújtása a megfelelő szervnél. Az átvevő szerv megvizsgálja a bejelentést és ellenőrzi, hogy a benyújtott iratok kielégítik-e a minimális követelményeket ahhoz, hogy el lehessen ismerni a bejelentési napot. Az átvevő szerv alaki vizsgálatot is végez. Ha a vizsgálat nem tár fel hiányosságokat, vagy ha azokat kiküszöbölték, a bejelentés iratait a Spanyol Szabadalmi és Védjegy Hivatalnak továbbítják, amely megvizsgálja a bejelentés jogszerűségét, így többek között azt, hogy a bejelentés nem ütközik-e közrendbe vagy közerkölcsbe. E vizsgálat eredményes lezárása után a hivatal a hivatalos lapban meghirdeti a lajstromozási kérelem benyújtását. Ezt követően azok a felek, akik számára a lajstromozás sérelmes lehet, két hónapon belül felszólalhatnak a bejelentés ellen.
A felszólalási időszak alatt a hivatal érdemi vizsgálatot végez arra nézve, hogy a bejelentés nem ütközik-e abszolút lajstromozást gátló okba vagy nem téveszthető-e össze olyan jellel, amely a köz számára jól ismert személyt azonosít. Ha ilyen tény nem forog fenn és felszólalást sem nyújtottak be, a védjegyet lajstromozzák. Ezt a hivatalos lapban meghirdetik, és lajstromozási bizonylatot adnak ki.
Ha felszólalást nyújtottak be, vagy ha a hivatal az általa vizsgálható körön belül végzett érdemi vizsgálat alapján elutasítási okot állapított meg, végzést adnak ki, amelyre a bejelentő a végrehajtási utasításban meghatározandó határidőn belül (ennek tervezete egyónapos határidőt ad meg) választ nyújthat be. Ezt követően a hivatal engedélyező vagy elutasító határozatot ad ki attól függetlenül, hogy a bejelentő válaszolt-e a végzésre. Az engedélyezés vagy az elutasítás az árukra vagy a szolgáltatásokra az összes vagy csupán egyes áruosztályokban vonatkozhat. A határozatot meghirdetik a hivatalos lapban, és ettől az időponttól kezdve azok a felek, akiknek az érdekeit sérti a határozat, fellebbezést nyújthatnak be a védjegyhivatalnál.
Az új törvény szerint használatnak csak a védjegy árukon vagy szolgáltatásokon való használata minősül. Az olyan védjegyet, amelyet az engedélyezés meghirdetésétől számított 5 éven belül vagy - megszakított használat esetén - a megszakítás kezdetétől számított 5 éven belül nem használnak, töröltetni lehet, hacsak a védjegytulajdonos nem tudja igazolni a használat elmaradását.

14. Szabadalmi Együttműködési Szerződés

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) bejelentette, hogy a PCT 22. szakasza (1) bekezdésének 2002. április 1-jétől hatályos módosítása következtében a nemzetközi bejelentések nemzeti szakaszát nemzetközi elővizsgálat kérelmezése nélkül is csak 30 hónapon belül kell megindítani. Ez a változás azonban számos országban a nemzeti törvényhozás módosítását teszi szükségessé, ami miatt célszerű a nemzetközi bejelentések elsőbbségi napjától számított 19 hónapon belül továbbra is kérni a nemzetközi elővizsgálatot ahhoz, hogy a nemzeti szakasz 20 hónap helyett 30 hónapon belül legyen megindítható.
2002. február 1-jén a következő országokban nem lépett hatályba a PCT 22. szakasza (1) bekezdésének módosítása:
Ausztrália (AU), Bulgária (BG), Brazília (BR), Svájc (CH), Kína (CN), Dánia (DK), Észtország (EE), Finnország (FI), Nagy-Britannia (GB), Horvátország (HR), Magyarország (HU), Izrael (IL), Japán (JP), Dél-Korea (KR), Luxemburg (LU), Norvégia (NO), Svédország (SE), Szingapúr (SG), Szlovákia (SK), Tanzánia (TZ), Uganda (UG), Jugoszlávia (YU), Dél-Afrika (ZA), Zambia (ZM).

15. Szingapúr

2002. január 1-jétől kezdve Szingapúrban a védjegyek kapcsán módosított áruosztályozási rendszer lépett hatályba, amelyben a korábbi 42. osztály helyett négy új áruosztályt iktattak be. Az új, 42. áruosztály tudományos és műszaki szolgáltatásokra, a 43. áruosztály élelmiszer- és italszolgáltatásokra, a 44. áruosztály orvosi szolgáltatásokra, míg a 45. áruosztály személyes és szociális szolgáltatásokra vonatkozik.

16. Tajvan

A tajvani szabadalmi törvényt 1994-ben és 1997-ben, majd - miután Tajvan 2002. január 1-jével tagja lett a Kereskedelmi Világszervezetnek - 2001-ben módosították. Az utóbbi törvénymódosításnak megfelelően bizonyos találmányi szabadalmak és mintaszabadalmak oltalmi ideje visszamenőleges hatállyal megváltozott.
Az 1994. évi törvény szerint a találmányi szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év múlva jár le. Az 1994. január 23. előtt elfogadott és közzétett szabadalmak oltalmi ideje azonban a közzététel napjától számított 15 év, de nem lehet hosszabb 18 évnél. A 2001. évi törvénymódosítás azoknak a szabadalmaknak az oltalmi idejét hosszabbítja meg, amelyeket 1994. január 23. előtt tettek közzé és 2002. január 1-jén még hatályban voltak, mert ezeknek az oltalmi ideje visszamenőleg meghosszabbodik a bejelentés napjától számított 20 évre.
Az 1994-ben módosított szabadalmi törvény szerint a mintaszabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 10 év, de az 1994. január 23. előtt elfogadott és közzétett mintaszabadalmak oltalmi ideje a közzétételtől számított 5 év, azonban nem lehet hosszabb a bejelentés napjától számított 6 évnél. Az 1997. évi törvénymódosítás szerint a mintaszabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 12 év elteltével jár le. A 2001. évi törvénymódosítás szerint a 2002. január 1-jén még hatályban levő mintaszabadalmak oltalmi ideje is az 1997. évi törvényhez igazodik, vagyis a bejelentés napjától számított 12 év.
A visszamenőleg meghosszabbítható oltalmi idejű szabadalmak tulajdonosainak a meghosszabbított oltalmi időre meg kell fizetniük az évi illetéket, és egyúttal a Tajvani Szabadalmi Hivatalnál be kell nyújtaniuk a korábban kiadott oltalmi bizonylatot, hogy arra rávezethessék az oltalmi idő meghosszabbítását.

Lábjegyzetek:

* A módosítást időközben az Igazgatótanács elfogadta - a szerkesztőbizottság megjegyzése.